Mit csináljunk, ha gyermekünk lassan kinövi a kiságyat, mert fejtől a talpáig betölti az egészet, nem is beszélve arról, hogy szabaduló művészként tevékenykedik az alvásidőben, tornászokat megszégyenítő mutatványokat csinálva? Na, mit? Hát szabadítsuk ki a kiságyból és nagyfiúsítsuk/nagylányosítsuk őt!
Mérföldkő ez a gyereknevelésben, még akkor is, ha ez a döntés kényszerből születik meg, mert jön a kistesó, így az amúgy még kiságyas gyerek ki lesz paterolva a helyéről. S bár nagy lendülettel vetjük be a „Te már nagy vagy” adu ászt, igazából erős pánikban keressük a legjobb megoldást. Miben aludjon a kicsi? Építsünk a büszkeségére? Költsünk vagyonokat egy versenyautós ágyra? Vagy vágjunk le egy szivacsot a gyerekszoba szőnyegére?
Mielőtt elkezdjük szanaszét fűrészelni a kiságyat, már biztosan végigmentünk az IKEA és egyéb lakberendezési láncok megfelelő részén, és tulajdonképpen könnyedén kiválaszthatjuk pillanatok alatt az ideális darabot. Néhány dologra azonban érdemes odafigyelni, mielőtt megrendeljük a mahagóni kalózhajó ágyat, mely árnyalatában passzol a többi bútorhoz.
Először is, ha nem muszáj, ne költsünk túl sokat az ágyra. Persze hosszú távú befektetésként vehetünk olyan bútort, amiben majd az érettségikor is álomra hajthatja a fejét. A tapasztalat azt mondatja velünk azonban, hogy teljesen felesleges vagyonokat kidobni egy olyan bútorra, amire például évekig pálcikaembereket és matricákat akar valaki ragasztani. A különböző álomágyakról nem is beszélve, a versenyautó, tengeri hajó, valamint hercegnős álom nyoszolya igazán kínos lesz legkésőbb hatodikban.
Érdemes viszont olyan ágyat választani, ami nő a gyerekkel, azaz tetszőlegesen kihúzható a megfelelő méretre a keret, így nem lesz egyéb dolgunk évekig, mint a különböző méretű betéteket, vagy szivacsot váltogatni Pityu alatt. Apropó, Pityu!
Az legnagyobb félelmünk persze, hogy a gyerek álmában egy jól irányzott mozdulattal kiveti magát az ágyból. Az óvatos szülők ezért nem is vesznek magasított ágyat, még akkor sem, ha alatta szuper kuckó van, meg szekrények és mindenféle gyerekcsalogató izék. Ezekről nemcsak leeshet a gyerek – ha máshonnan nem, hát a létráról-, de mi sem tudunk egyszerűen feljutni hozzá, így ezek a galériaágyak az első lépést jelentik az elszeparálódáshoz. Az ágyazásról pedig most ne is beszéljünk.
Szerencsére támaszkodhatunk a tervezők anyai ösztöneire, így rengeteg olyan ágy közül választhatunk, ami nemcsak a mi igényeinknek felel meg, de a gyerek is megláthatja benne a szépet.
A kérdés tehát sokkal inkább úgy hangzik, hogy milyen ágyat ne vegyünk, a magasított ágyak mellett például figyeljünk a leesés gátló méretére. A legtöbb ágyon sajnos csak mutatóban van a fejrész két oldalán, amitől kiválóan le tudna esni a gyerek – egyébként nem szoktak, de sosem tudhatjuk – de pont akkora, hogy folyamatosan beleakad a fejük a kicsiknek. Kiváló megoldás, ha külön veszünk leesésgátlót, amit később egyszerűen leszerelhetünk az ágy oldaláról.
Sokszor a praktikum és a design teljesen külön utakon jár, hiába tetszik ugyanis azaz ágy például, aminek a két végén tömör lap van, jobb, ha olyat választunk, aminek kilát a végén a kicsi.
Milyen ágyat vegyünk tehát a kiságy után? A lehetőségeinkhez és ízlésünkhöz passzolót, és ne felejtsük el, hogy a gyerek nemcsak az ágyát, de a szobáját, valamint minket is ki fog nőni. Hamarabb, mint gondolnánk…
Utolsó kommentek