Celebgyerek

Orvoshoz ugyanis előbb, vagy utóbb el kell mennünk, most már határozottan aktuális a kérdés. Persze várhatunk még néhány hetet, de kevés olyan nőt ismerek, aki nem porzott volna a nőgyógyászhoz, hogy bizonyosságot nyerjen az állapotát illetően. El is érkeztünk tehát terhességünk első kardinális kérdéséhez, a nőgyógyász kereséshez, ami egyenesen tovább kúszik a Kinél szüljünk problémába.

Van, akinek jól bevált nőgyógyásza van, így nem kell sokat gondolkodnia, a többség azonban lázas kutatásba kezd. És megkezdődik a különböző érvek, szempontok, vágyak és félelmek, valamint a véget nem érő pletykák sora, a pénzéhes, kegyetlen, valamint az angyali és nemes nőgyógyászokról.

Gondolkozhatunk rajta, hogy férfinál akarunk-e szülni, vagy inkább nőnél, elmehetünk a barátnőnk, nővérünk, kedvenc bloggerünk nőgyógyászához, vagy tudatosan megkereshetjük az általunk kinézett kórház neves dokiját a 2012. novemberében babásodom topikból informálódva. Apropó, topik, a kórházhoz és dokihoz majd visszatérünk néhány héttel később és az otthonszülés kérdését is kivesézhetjük később. Nézzük, honnan informálódnak a XXI. századi nők? Hát a netről!

Lelkesebb kismamák ugyanis már csatlakoztak valamelyik fórum csapatához, hogy néhány sorstársukkal együtt boncolgathassák állapotukat, apró-cseprő ügyeiket, kevésbé lelkesek pedig csak outsiderként olvasgatnak. De teljesen képben vannak Babika 27 reggeli rosszulléteiből, Vasamálka romantikus bababejelentéséből, szóval masszívan csatlakozott a kismamák jelentős százaléka az egységhez. És ez így lesz az elkövetkezendő években, ami egyébként teljesen rendben van, azaz lesz, hiszen komoly szerepe van a netnek abban, hogy a modern nő kevésbé elszigetelve éli túl a GYES-t , mint elődeink. Arról pedig, hogy több tucat arctalan nicknévvel osztjuk meg hosszú hónapokon keresztül a legtitkosabb dolgainkat, most ne beszéljünk, újabb fejezete ez a pszichológiának. Esetleg apa néz majd ránk ferdén, hogy túl sokat nézi a hátunkat a monitor előtt, abban az amúgy is kevés, egymásra fordítható időben. De ugorjunk!

Beszéljünk inkább az apró albérlőről, aki egyre nagyobb és fejlettebb! Több mint fél centis, körülbelül 6 mm és rohamos fejlődése soha nem lesz olyan gyors, mint ebben a hónapban. Ezen a héten a fókuszban a szív van, ami 2,5 mm nagyságú és inkább egy cső még, de a 25. napon elkezdi a munkáját, hogy egy életen át adja az ütemet a működéshez. Nagy pillanat ez, még akkor is, ha egyelőre az egész emberkezdemény egyharmada a szív, leginkább azért, (mármint azért nagy a pillanat) mert az orvos a szívhang megjelenésével tudja kimondani, hogy élő terhességet hord anyuka majdnem a szíve alatt. És azt is megállapíthatja, hogy méhen belüli-e a terhesség, hiszen a kismamák egyik első félelme a méhen kívüli terhesség, ami alapvetően jogos „para”, hiszen minden 100. terhesség rossz helyen indul (és fejeződik is be).

Az első UH általában, a pontos diagnózis és a fiatal terhesség miatt hüvelyi ultrahang szokott lenni, amit sok nő erőszakos zaklatásnak szokott értékelni, pedig nem kellemetlenebb, mint egy határozottabb nőgyógyász keze. A hüvelybe csúsztatott, tréfásabb mamák szerint péniszt formázó készülék viszont jóval pontosabban tudja feltérképezni, hogy mi a helyzet belül, így érdemes alávetni magunkat a dolognak, igaz, általában nincs választási lehetőségünk. Normál UH vizsgálat előtt érdemes gyűjteni a pisit hasfalon belül, mert segíti a tájékozódást.

De térjünk vissza a hibátlanul fejlődő babához, akinek a 26. napon megjelennek a végtagkezdeményei, kicsi dudorok formájában. S bár a kis embrió még igazán olyan, mint egy krumpli formájú ufó, kezd tisztulni a kép, miközben egyre kevésbé hasonlít egy csirkeembrióra. A szikhólyag nagyjából akkora, mint a baba, UH képeken jól látni az embrió melletti gömböcskét, a köldökzsinór pedig még nagyon csökevényes.    A fejlődés megállíthatatlan, leendő gyerekünk éppen tízezerszer nagyobb, mint maga a petesejt volt. Mi pedig, miközben egész nap úgy érezhetjük magunkat, mintha egy buli után lennénk masszívan másnaposak, egyre többet figyelünk befelé, arra az ismeretlen Valakire, akiről tulajdonképpen az életünk most már mindig szólni fog, amíg, csak élünk…